(Az elmúlt pár napban volt időm bepótolni a lemaradásokat és nekiestem olvasni.)
A Filatori-gátnál találkoztam egy ördöggel. Hitvány, ötödosztályú ördög lehetett, ez kitetszett abból, hogy szabadságát Óbudának ebben a nem éppen előkelő fertályában töltötte, fülkarikájáról, mely rabszolga-állapotát jelezte. Aranykarika persze, de hát tudjuk, mit ér az arany, különösen a pokolban. Illedelmesen könyökölt mellettünk a hajógyári híd mellvédjén, cigarettáját hallgatagon nyomogatta el a tenyerében. Tán edzésképpen. Az összegrafitizett gyárkerítésekre pillantva megeredt a nyelve. - Jött most hozzánk a purgatóriumba két grafitis srác. Már kirótták rájuk a penitenciát. Az egyiknek huszonnégymilliárdháromszáztizennégymillióhatszáznegyvenhatezerkilencvenhatszor föl kell írnia a küszöbre, hogy S.D.O., a másiknak meg ugyanannyiszor le kell törülnie, persze száradás után.
- És utána szabadulnak? - kérdeztem. - Nem - súgta a kis hitvány ördög a füstkarikáján keresztül. - Cserélnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.