Készült egy felmérés, amelyben húsz szót olvastak fel a résztvevő egyéneknek. Ezután 40 szóból ki kellett választaniuk, mely szavakat hallották.A 40 szóból tíz egyezett, 20 nagyon hasonlított a jelentésben, és 10 teljesen véletlenszerűen bekerült szó volt. A kísérlet eredménye az, hogy az átlag ember 50%-ban találta el, mely szavakat hallotta korábban. Másik fontos észrevétel volt, hogy az idült alkoholisták és a szellemileg sérült emberek majdnem teljesen eltalálták, mely szavakat olvasták fel nekik. A jelenséget a szemantikai hálóval magyarázzák: Egy szóra (pl:óra) másik jelentésben kapcsolódó és hozzá hasonló szavak is felidéződnek az elmében (késés, perc, inga, karóra), és így egy fogalmi mátrix jelenik meg előttünk, ami tulajdonképpen egy kép. Amikor vissza kell emlékezni, akkor ezekre képekre emlékszünk vissza, és emiatt nem vagyunk biztosak benne hogy az adott képet, mely szó váltotta ki. A szellemi sérülés első jele ennek a fogalmi mátrixnak vagy képnek a hiánya.
Ez a kutatás remekül összefügg Platónnal. Platón azt mondta, hogy a tárgyak eredeti alakjukban ideák, azaz ősképek voltak. Mi nem látjuk az ideákat, csak azok elkorcsosult fizikai alakjukat. Milyen érdekes azonban, hogy ezeket a képeket képesek vagyunk megjeleníteni képzeletünkben.
A másik érdekes dolog hogy nyelvünk milyen remekül megjeleníti ezt a gondolkodásmódot. Hiszen egy szó töve vagy gyöke rengeteg más hozzá kapcsolódó jelentésű szóban megjelenik. Remek példa erre a "kör". Gondoljunk csak bele hány helyen "ker"ül elő a kör?
Úgy látszik őseink olyan jól ismerték saját gondolataikat, annyira hogy nyelvünkbe öntötték ezt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.