Megfoghatatlannal a fölfoghatatlant

http://hetivalasz.hu/kultura/az-ordog-egyre-csinosabb-37732/

Magvas gondolatok egy kiváló színésztől.

Már napok óta csak Beethovenre gondolok.

A lázadás az egyetlen ami életben tart.-Láttam egy ruhabolt kirakatában. Utána néztem és ezt Marianne Faithfull mondta egy számában. Ő volt az első, aki filmvásznon kimondta a fuck (baszás) szót, az I'll Never Forget What's 'is Name filmben. Más idézetek tőle:

"I took drugs because we all took drugs"-azért drogozok mert mindenki drogozik.

"I never trusted anybody at all. I don't know why it was so hard, I just didn't."- Igazából senkiben sem bíztam. Nem tudom hogy miért ilyen nehéz ez, egyszerűen nem ment.

Akit érdekel nézzen utána az életének.

Azt hiszem ennél világosabban csak a sokat emlegetett Heller Ágnes fogalmazza meg ezt az ideológiát:

"A modernség dinamikája röviden úgy írható le, mint egy adott társadalmi világrend értékeinek, illetve azok érvényességének intézményesített tagadása. Eredete még az időszámításunk előtti korra tehető - hogy pontosan mikorra, az persze vitatható. Én az i.e. 6-5. századot és Athén városát jelölném meg idejének és forráshelyének - és Szókratész személyében látom megtestesülni....
...Feltételeztük, hogy a modern ember semmit sem fogad el a tekintélyelv alapján, hogy mindenre rákérdez, kizárólag saját elméjével gondolkodik, szkeptikus és individualista...
...A modern világban szinte mindenki részt vesz a modernség dinamikájának gyakorlásában egészen a közhelyszerűségig. Ma minden napilap is arról szól, hogy ez most nem jó, valami más lenne inkább jó, ez nem igazságos, valami más igazságosabb lenne, ez nem igaz, valami más az igazság. A modernség dinamikája nélkül a modern tudományos fejlődés elképzelhetetlen lenne, hiszen - mint ezt Max Webertől vagy Karl Poppertől már régen tudjuk - egy modern tudományos eredmény csak akkor igaz, ha cáfolható...
...A modern társadalom éppen ezért elégedetlen társadalom...
... Mindenért pénzzel fizetnek. Van, aki sok pénzre tesz szert, van aki kevésre, de mindenkit pénzzel fizetnek ki. Miután persze a pénzt nem lehet sem megenni, sem felölteni, a mennyiséget mindenki a maga módján különböző minőségekké, minőségi szükséglet-kielégítőkké fordítja vissza. Ez is jó példája annak, hogy miért nem beszélhetünk - a modernség esetében sem - mindenoldalú haladásról van hanyatlásról. Mert igaz ugyan, hogy a monetarizálódás sok szépséget pusztított el és pusztít el ma is, de az is igaz, hogy szabadságot jelent, már csak annyiban is, hogy a személyes függőséget a dolgoktól való függőséggel helyettesíti, s ez nem csak a szabadság egy eleme, de jót tesz az emberi méltóságnak is...
...A kapitalizmus forradalmi radikalizmusa a hagyományos kapcsolatok állandó felbomlasztásához vezet, ugyanakkor veszélyezteti is azt a világrendet, melyet fenntart...
...Ne felejtsük el, hogy a modernség a szabadságon alapul - a szabadság pedig olyan alap, mely nem alapoz meg semmit...( ez esetben inkább a szabadosság kifejezés a megfelelő )

Talán ennyi elég is ahhoz hogy lássuk: önmagukról ítélnek ezek az emberek. Egy ideológia áldozatai, minden gondolatukat áthatja mint az átható pöcegödörszag. Akinek még nem lenne világos hallgasson Madách Imrére:

S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme.

Bizonyításul álljon itt Marianne Faithfull egyik száma:

Emberi dolog-e örülni egy másik ember halálának?

Amerikában az emberek az utcára mennek és boldogan kiáltják: meghalt Osama Bin Laden!

Nem vagyok hajlandó figyelmen kívül hagyni egy ember életét, bármit is tett, az élet volt. És az élet mint olyan szent hiszen ezalatt szembesülhetünk Isten szent titkaival.

Nem akarom megvédi ennek a terroristának a tetteit. Tudom, hogy ezért neki kell felelnie majd egyszer. Viszont amikor majd énnekem kell színt vallanom, nem mondhatom hogy örültem egy másik ember halálának.

Isten mindannyiunkat meghívott az ő országába.

Készült egy felmérés, amelyben húsz szót olvastak fel a résztvevő egyéneknek. Ezután 40 szóból ki kellett választaniuk, mely szavakat hallották.A 40 szóból tíz egyezett, 20 nagyon hasonlított a jelentésben, és 10 teljesen véletlenszerűen bekerült szó volt. A kísérlet eredménye az, hogy az átlag ember 50%-ban találta el, mely szavakat hallotta korábban. Másik fontos észrevétel volt, hogy az idült alkoholisták és a szellemileg sérült emberek majdnem teljesen eltalálták, mely szavakat olvasták fel nekik. A jelenséget a szemantikai hálóval magyarázzák: Egy szóra (pl:óra) másik jelentésben kapcsolódó és hozzá hasonló szavak is felidéződnek az elmében (késés, perc, inga, karóra), és így egy fogalmi mátrix jelenik meg előttünk, ami tulajdonképpen egy kép. Amikor vissza kell emlékezni, akkor ezekre képekre emlékszünk vissza, és emiatt nem vagyunk biztosak benne hogy az adott képet, mely szó váltotta ki. A szellemi sérülés első jele ennek a fogalmi mátrixnak vagy képnek a hiánya.

Ez a kutatás remekül összefügg Platónnal. Platón azt mondta, hogy a tárgyak eredeti alakjukban ideák, azaz ősképek voltak. Mi nem látjuk az ideákat, csak azok elkorcsosult fizikai alakjukat. Milyen érdekes azonban, hogy ezeket a képeket képesek vagyunk megjeleníteni képzeletünkben.

A másik érdekes dolog hogy nyelvünk milyen remekül megjeleníti ezt a gondolkodásmódot. Hiszen egy szó töve vagy gyöke rengeteg más hozzá kapcsolódó jelentésű szóban megjelenik. Remek példa erre a "kör". Gondoljunk csak bele hány helyen "ker"ül elő a kör?

Úgy látszik őseink olyan jól ismerték saját gondolataikat, annyira hogy nyelvünkbe öntötték ezt.

"Amit igazán szeretek egy másik emberben az az önirónia."

(Az elmúlt pár napban volt időm bepótolni a lemaradásokat és nekiestem olvasni.)

A Filatori-gátnál találkoztam egy ördöggel. Hitvány, ötödosztályú ördög lehetett, ez kitetszett abból, hogy szabadságát Óbudának ebben a nem éppen előkelő fertályában töltötte, fülkari­kájáról, mely rabszolga-állapotát jelezte. Aranykarika persze, de hát tudjuk, mit ér az arany, különösen a pokolban. Illedelmesen könyökölt mellettünk a hajógyári híd mellvédjén, cigarettá­ját hallgatagon nyomogatta el a tenyerében. Tán edzésképpen. Az összegrafitizett gyárkerítésekre pillantva megeredt a nyelve.

- Jött most hozzánk a purgatóriumba két grafitis srác. Már kirótták rájuk a penitenciát. Az egyik­nek huszonnégymilliárdháromszáztizennégymillióhatszáznegyvenhatezerkilencvenhatszor föl kell írnia a küszöbre, hogy S.D.O., a másiknak meg ugyanannyiszor le kell törülnie, persze száradás után.

- És utána szabadulnak? - kérdeztem.

- Nem - súgta a kis hitvány ördög a füstkarikáján keresztül. - Cserélnek.